Terézváros a főváros 6. kerülete, a belváros egyik lüktető eleme. Kezdetben a terület csak majorokból, kertekből és szőlőültetvényekből állt, ahol a termésre vigyázó gazdák elkezdtek építkezni, először a Váci kapun túl. Ekkor a területet Felső Külvárosként ismerték, ahol az 1726-os városi rendelet szerint kötelező volt a fásítás és hogy kertként műveljék a területet. Az is ki volt kötve, hogy szántónak vagy gabonanemű termesztésére nem szabad használni a földet.
Aztán a XVIII. században indult fejlődésnek a terület, és az itt élők száma is rohamos növekedésbe kezdett, amikor is Pest már nem tudott letelepedésül szolgálni, és bővíteni kellett a határait. Így idővel Pest legnagyobb külvárossá nőtte ki magát.
1751-ben Mária Terézia és Lotaringiai Ferenc császár ellátogatott Pest-Budára, ezért 1777. november 4-án Mária Terézia látogatása után a Terézváros nevet kapta az addig Felső Külvárosként emlegetett terület.
A városrendezési terveket 1805-ben Hild János készítette el. Ekkoriban még nem létezett a csatornahálózat, sőt a Király utca egy része sem volt csatornázva. Mivel sok helyen a nyílt árok szolgált a szennyvíz elvezetésére, bécsi szakértőket kértek fel egy lehetséges hálózat tervezésére.
A fejlődésnek véget is vetett az 1838-as Dunai árhullám, amikor is a jég olvadásba kezdett, ezzel végigsöpörve Buda és Pest házain, amiknek nagy része össze is dőlt. Újraépítési munkálatokba kezdtek, ekkor fejlődött a Király utca főutcává aktív élettel és kereskedelemmel. A nagy városegyesítés idején, 1873-ban ez a terület volt Budapest legnépesebb kerülete, éppen ezért a nagyság miatt ketté is osztották, így jött létre a Király utcától északra a VI. kerület Terézváros, míg délre a VII. kerület Erzsébetváros.
A XIX. századi korszerűsítésben épült meg az első földalatti vasút, ekkoriban érte el az Andrássy út azt az arculatát, mellyel most ismerjük és a Nyugati pályaudvar is megépült. A városiasodáshoz és a Király utca tehermentesítéséhez hozzá tartozott, hogy kiépüljön a Sugárút és a Nagykörút is. A Milleniumi emlékművet 1929. május 26-án adták át, a mai Hősök tere nevét pedig 1932-ben kapta.
A metroépítés ötlete az Ezredéves Kiállítás közeledtével kezdődött, amikor is Budapest világvárosi címet szeretett volna. Annyi bizonyos volt, hogy a kiállítás idején tömegek szeretnének eljutni a belvárosból a Városligetbe, de a kötöttpályás közlekedés ötletét elvetették, hisz 1876-ra készült el a Sugárút burkolata. A föld alatti utaztatás ötlete Balázs Mórtól származik, aki a Budapesti Villamos Városi Vasút elnöke volt akkoriban. Az engedélyt 1894. nyarán kapták meg azzal a feltétellel, hogy készüljön is el 1896. május 2-ra a kiállítás nyitóünnepségére.
A Siemens terv alapján rohamtempóban folyt az építés. A teljes hossza a mai Vörösmarty tértől a Széchényi fürdőig húzódott, a Hősök tere után pedig még a felszínen siklott 480 métert. A Wünsch-híd a mai napig használatban van, ami a pálya felett átívelt, és ma is a gyalogosok járását szolgálja. A föld alatti vonat mahagóni burkolatot, fenyő ablakkeretet kapott, és szecessziós pavilonokban lehetett lejutni a pécsi Zsolnay csempés peronokig.
A tervezett befejezési időre elkészült a föld alatti és a költségkeretet sem lépték túl. Majd amikor 1896. május 8-án I. Ferenc József is igénybe vette az utazást, a végállomáson az őt köszöntők előtt kinyilvánította, hogy hozzáadja nevét a kontinens első földalatti vasútjához.
A XX. században sok bérházat is emeltek, amik tetszetősek voltak kívülről, de belülről sötét, zsúfolt, egészségtelen lakóházak voltak, ami után Bárczy István polgármester jelezte is programreformjában, hogy egészségesebb és jobb lakásokat kell építeni.
A 20. század elején a főváros közigazgatási átszervezésekor sok területet levettek a VI. kerületről, így a négy legkisebb kerület között említhetjük, viszont a népsűrűsége továbbra is az élen jár.
Manapság körülbelül 40.000 fő él Terézvárosban, ami a kereskedelmi, turisztikai és diplomáciai centruma lett Budapestnek.
forrás: google - internet
